Sokan vannak, akik bár aerobic rajongók, a step órákat mégis kerülik, mert veszélyesnek tartják. Ha valakinek komoly gondjai vannak a térdeivel, akkor természetesen konzultálnia kell orvosával, de egyébként jó tudni, hogy kitalálója éppen egy térdsérülésből lábadozott, amikor megalkotta ezt a mozgásformát.

Gin Miller saját tornáca lépcsőjén gyakorolva hozta létre a step aerobic alapjait, amire aztán lecsapott az egyik sportszergyártó, és így terjedt el az egész világon ez az aerobicfajta. Hatékonyságáról annyit, hogy a közepes tempójú futáséhoz hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy a futásnál mindig van egy fázis, amikor mindkét láb a levegőben van, míg a step aerobicnál valamelyik láb mindig érinti a földet vagy a step padot. Természetesen ezt az előnyt könnyű megszüntetni, ha túl magas padot választunk, fel- és leugrunk róla, kézisúlyzóval edzünk, vagy rossz technikát használunk.

Sérülésveszély?
A legtöbb, step aerobic közben keletkezett sérülés a rossz technikából adódik. Több minden is van, amire oda kell figyelni, ha gond nélkül akarjuk pozitív hatásait élvezni (kalória- és zsírégetés, izomépítés). A step aerobicot érdemes szakember vezetésével elkezdeni, mert valóban előfordulhatnak sérülések.

• Rossz padmagasság: ha túl magas a pad, nagyobb erőhatás éri a térdízületet, mivel nem kényelmes a lépésmagasság.
  
• Rossz fellépési technika: ha nem az egész talppal lépünk fel a padra, eleshetünk, vagy növeljük annak esélyét, hogy túlnyújtjuk, túlfeszítjük a térdízületet. Eközben a sarkunk lejjebb kerül, mint a talp többi része, ez pedig az Achilles-ín túlnyújtásához vezet.
  
• Ugrások: ha nem lépünk, hanem ugrunk, extra terhet rakunk a lábakra, különösen a lefelé ugrásnál. Ezzel különféle ízületi sérüléseket kockáztatunk.